Az az els pillanat...
Mr Emm s n megituk a msodik pohr puncsot is, mikor el kezdtk a disco-t a suliblon. Mindenki be volt zsondva, mivel egy lass szmmal indtottak. Krlttem mindenki tncolt. Voltak, akik kiss botorkltak, de tncoltak. Erre elszomorodtam annyira, hogy Emm hangjt sem hallottam mr, csak lltam egy helyben s a tbbieket bmultam. A srs kerlgetett, mikor meglttam t, ahogy bejn. Mindenki rnzett, de nem foglalkozott vele. Csak jtt s nem is nzett se jobbra se balra. Mikor elrt hozzm megllt.
- Szabad egy tncra? - Krdezte, mire n igennel vlaszoltam.
Mikzben tncoltunk egsz vgig engem nzett n meg t. Markns arcvonsai, kk szeme, s a tsis haja nem enedte, hogy mshova nzzek. Csak is ltezett. volt az, aki figyelmztetett, hogy egy j szmot jtszottak s volt az, aki kezdemnyezett. vezetett sn mentem utna. s eljtt az a pillanat, mikor nem kaptam levegt...
Mikzben lassan tncoltunk kicsit szorosabban lelt s megcskolt. A csktl levegt is alig kaptam. kzben az ujjaival simogatott s egy percre sem engedett el. Taln tudta, hogy sszeesnk, ha nem fogna. A kvetkez pillanatban a fny rnk irnyult s gy reztem, majd kiesik a szvem. Annyira dobogott, hogy mr csak a szvem dobogst halottam mst nem. Mikor elengedett alig brtam levegrt kapkodni. Ezutn tncoltunk, amg a blnak vge nem lett.
Akkor ltem t elszr azt az els pillanatot, ami csak a meskben ltezett. Az j src, aki egy tvoli vrosbl rkezett s az n szvemmel trt vissza vekkel ksbb. Kzben ugyan akadt egy-kt vitnk, de mindig kibkltnk. Mostmr nevetnk azon, hogy minden vitnk utn kibklk s jra egytt vagyunk.
A szl mr a hajamba kapott, mikor kijtt mellm a tengerpartra. Csak egy fehr nadrg volt rajta s nagyon-nagyon jl nzett ki. Alig brtam ki, hogy hozz ne rjek. Ekkor fltrdre ereszkedett s megkrte a kezem: - Carol Lewis, hozzm jssz felesgl?
|